No, nem kell megijedni! Nem egy orvosi témájú blogbejegyzés következik. A dopamin és a szerotonin a boldogsághormonok közé tartozik. Figyeljük meg a mediterrán országok étkezési kultúráját! Fantasztikus az, amilyen lassan, élvezettel ízlelik meg a különféle finomságokat, legyen az olasz pasta, spanyol paella vagy portugál bacalhau. Szinte érezzük az ízeket! Eközben az agyunk egy dopamin nevú anyagot választ ki, ami örömérzetet kelt. A hosszútávfutók és a csokoládéevők esetében hasonló a helyzet. Vajon mi lehet a pedagógia dopaminja és szerotoninja? Egy megfelelő pillanatban jókor alkalmazott tanítási módszer? Jól megválasztott tankönyvek és taneszközök? Személyre szabott fejlesztési programok? Meggyőzödésem, hogy a pedagógiai örömérzet egyik hozzáadátt értéke a ethosban keresendő. Mindnyájan ismerjük az alkotó, oldott légkör jelzős szerkezetet. Ha egy iskola homlokzatára az van felírva: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." Ebben az esetben az agyunk nem sok minden választ ki, főként nem dopamint. Hiszem, hogy a pedagógiában is lehet örömérzete a tanulónak és a pedagógusnak egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése