2011. október 10., hétfő

49.18

Megcsináltam!!!!! 49.18 10 km-en. 5 perces ezrek, aránylag egyenletes ritmusban. Na jó, a táv elejét elrohantam. De az vesse rám az utolsó követ, aki nem izgulna egy verseny előtt. A körülményeket nem nevezném kedvezőeknek, 9 fok, szakadó eső, néha hideg szél. Ám mindezek dacára úgy gondolom, hogy a futótársak és néhány fanatikus, tapsoló, szurkoló néző sokat segített. Az a jó a pedagógiában, hogy az osztályteremben (és azon kívül is) át lehet élni azt, amit én a versenyről fentebb leírtam. Számos motiváló tanítási és tanulásszervezési módszer segíti a diákokat, hogy úgy érezzék, valamit jól, sikeresen megcsináltak. Nem gondolkodtak és kérdeztek helyettük, hanem ők alkottak. Az időeredményt, a távot és az 5 perces átlagot nevezzük a kritériumorientált, szummatív értékelés melegágyának. Hiszem, hogy a  teljesítményméréseknek és leginkább a hozzáadott értéknek nagy jelentősége van a fejlesztésekben. A körülményekről ne is beszéljünk. Ehhez képest a beköszöntő ősz szinte elhanyagolható tényezőnek mondható. Jut eszembe, izomlázam van!!!!! 

2 megjegyzés:

  1. Hát ez nem semmi!

    Gratulálok!

    1km-t 4,93 perc alatt lefutni - "kocafutóként" - nem semmi!

    Azért azt szeretném tudni, hogy, pedagógiai szempontból van-e valami haszna ennek a (lótás-) futásnak?
    A pedagógia nyelvének van-e ehhez köze, esetleg a mozgásos tanulás szempontjából lényeges-e? Csak a saját tapasztalatára vagyok kíváncsi... (valóban jó lenne választ kapnom)

    Ha mást nem is, de az akarást tisztelem és becsülöm, (bár gyermekkoromban az akarás csak egy lanyha ketteshez volt elég. Ezt nem bántásként írom!!!, de valahogy a gyerekeket egészen más mércével mérik a közoktatásban, persze mi pedagógusok is!)

    A lényeg viszont az, hogy GRATULÁLOK és azt kívánom, hogy legyen minél több ilyen katarktikus élménye (nevezhetném AHÁ-nak?)

    VálaszTörlés