Kezemben tartom a vasárnapi rajtszámomat. 1140. Felemelő érzés, hiszen hosszú évek után újra megmérettetem magam, kíváncsi vagyok hogy milyen teljesítményre leszek képes. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy több ezer futótársammal együtt teszem meg a 10 km-es távot. Az edzéseken gyakran tapaztalható a "hosszútávfutó magányossága". Közösségben biztos vagyok benne, hogy jobban teljesítek majd, mint amikor egyedül róvom a köröket. Az elért eredményt egyrészt össze lehet hasonlítani az egyéni legjobb időmmel, másrészt az edzéseken elért átlagos teljesítményemmel. A későbbi versenyeken már a fejlődésemet is nyomon tudom követni. Erre egyébként az edzésnaplóm is kitűnő eszköz, amelyben nemcsak számok, hanem szöveges megjegyzések is szerepelnek. A fentieket még egyszer átolvasva biztos vagyok benne, hogy a kedves olvasóval együtt a pedagógiai értékelésre is asszociálhatunk. Nyilvánvaló, hogy a teljesítményt bizonyos időszakonként (különösen egy-egy fejlesztési szakasz végén) meg kell mérni. Az adatokat rögzíteni és a fejlődés érdekében elemezni kell. Ugyanakkor ezúton is szeretném jelezni, hogy nem pusztán egy szám vagyok! Éppenn ezért jelentős az, hogy a hazai és a nemzetközi mérések adait, hogyan tudjuk felhasználni a fejlesztés érdekében. Az edzésnapló a pedagógiában a fejlesztő, tanulást támogató értékelés egyik hatékony eszköze. Fontos a helyzetfeltáró értékelés, a diagnosztizálás, amelynek segítségével megbízható képet kaphatok például arról, hogy hány perc alatt futom le a versenyen az 1000 métereket. Mindhárom értékelési funkciónak óriási szerepe van a teljes személyiségfejlesztésben, ráadásul egymásra is hatnak. "Az adatok a mi barátaink." Egy kanadai konferencián hallottam évekkel ezelőtt ezt, a talán kissé meglepő mondatot. A kérdés adott: Mire használjuk a mérések - legyen az teljesítmény, tudásszint vagy kompetencia - adatait? Mennyi minden van az 1140 mögött?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése