2013. december 8., vasárnap

Nemcsak a tizenötéveseké a világ

Az előző hét slágergyanús témája a PISA-2012 vizsgálat eredményeinek a hazai és nemzetközi kihirdetése és az azt követő elemzése volt. Ezúttal nem foglalkoznék azzal, hogy hány ország oktatáspolitikusa látta igazolva tevékenységét és olvasta ki a saját igazát az adatokból. Hozzáteszem azért a késztetés erős, hiszen a labdát sok esetben jó magasra dobták. Ebben a blogbejegyzésben még a konkrét eredményekről (eredménytelenségről) sem ejtenék egy szót sem. Nyilvánvaló számomra, hogy az olvasóim úgy is tudják a legfontosabb adatokat, nevezetesen matematikából romlottak az eredményeink. A PISA-2012 vizsgálat a háttérváltozók tekintetében arra is rámutat, hogy az utóbbi évtized (megkockáztatom: évtizedek) nem sokat javított/ak a hazai közoktatási rendszer szegreciós hatásain. Kétségkívül ez nem pusztán oktatási problematika, kissé frázisszerűen fogalmazva "komplex kérdés". Bár egy "mérés nem csinál nyarat", még akkor is, ha megrengeti a világot, ám a társadalmi különbségek iskolai leképeződése és ennek szisztematikus javítása valóban több terület beavatkozását igényli. Meglátásom szerint azonban van egy olyan kardinális kérdés, amiről a hazai elemzések egy része hajlamos megfeledkezni, ugyanakkor a nemzetközi trendeket tekintve lényeges terület. Nevezetesen arról van szó, hogy "nemcsak a tizenötéveseké a világ". Hétköznapi hasonlattal élve: "A házat is az alapoktól kezdjük építeni." Amennyiben érzékelhetően szeretnénk javítani az eredményeinken, nem utolsó sorban a fent említett szegregációs hatás csökkentése a szándékunk, akkor a következetes, társadalmi és szakmai konszenzusra épülő, rendszerszintű beavatkozásainkat érdemes a kora gyermekkorral, valamint az iskola kezdőszakasznál elkezdeni. Egyszerűbben fogalmazva, a nagy dolgok ott dőlnek el. A kora gyermekkorral foglalkozó kutatások eredményei egyértelműen jelzik ennek a korszaknak a meghatározó szerepét a későbbi tanulási és gondolkodási folyamatok tekintetében. A támogatásokat és a lehetőségek megteremtését itt kellene elkezdeni. A bölcsődékben és az óvodákban a fejlődés érzékelhető, a kíváncsiság, az akarat, a játékosság, a nyitottság, a kérdezés, a pozitív attitűd (és még sorolhatnám) itt még megfigyelhető. Akik ezeken a helyeken nyitott szemmel járkálnak, könnyen rájöhetnek az ősi igazságra: Nemcsak a tizenötéveseké a világ.

2013. december 3., kedd

A gondolkodás helyszínei

Meglátásom szerint napjainkban ( a közeljövőben ez fokozottabban így lesz) két megfizethetetlen dolog van az életünkben: az ivóvíz és az idő. Maradjunk ez utóbbinál! Tekintettel arra, hogy újabb naptárreformról nem szólnak a hírek, így a 24 óra (1440 perc, 86 400 másodperc) mindenki számára komoly kihívás. A születéskor várható átlagos élettartam az országos átlagot tekintve a férfiak esetében 71 év (KSH, 2012), ez számomra (jó esetben) a szökőéveket nem számolva 852 hónapot, 3408 hetet, 25 915 napot, 1 554 900 percet és 93 294 000 másodpercet jelent. Ebből a "keretből" sajnos már jópár év, nap, perc stb. eltelt. Ám nem az élet gyors elmúlásról szeretnék írni (nem vagyok filozófus), mégcsak nem is az idő menedzseléséről (time menedzsment szakértő sem vagyok), hanem a gondolkodás helyszíneiről. Hatalmas tévképzet lenne erre nemes egyszerűséggel azt állítani, hogy erre találták ki az iskolát. Miközben a tantervek tele vanak a logikus, a kritikus, a problémamegoldó, a kreatív és még nem tudom, hányféle gondolkodás fejlesztésével, a gyakorlat meglátásom szerint ehhez képest más képet mutat. Rutinszerű példamegoldások, a költő gondolkodásmódját mintaként tekintő verselemzések. A példák szerintem vég nélkül sorolhatók. Az iskola sajnálatos módon nem a gondolkodás helyszíne. Néhány érdekes válasz és még érdekesebb kutatási eredmény szülletett atekintetben, hogy hol is gondolkodunk igazán. Az első négy helyre, különös tekintettel a gondolkodás és kreativitás összefüggéseire a kocsma (nesze neked várható élettartam), a fürdőszoba, a busz és az ágy került. A "fehér asztalnál" nagy döntések születhetnek meg. Nem elhanyagolható tényező, hogy a kocsmában egy egész világot meg lehet váltani. Kisebb léptékben össze lehet állítani egy ütőképes labdarúgó válogatottat, amelyik végre kijut a következő világversenyre. A söralátétekre és szalvétákra rengeteg jó ötletet fel lehet jegyeznmi, az ágy meletti lefekvés előtti olvasásról és a jegyzetekről nem is beszélve. A buszozás (tágabb értelemben az utazás) kitűnő alkalom, hogy végiggondoljunk nagyon sok dolgot az életünkben. A közeljövő problémáinak a jelentős részét is képesek vagyunk megoldani, különösen akkor, ha például sokat késik a vonat vagy a repülő. Zuhanyozás vagy borotválkozás közben is számos gondolat jut az eszünkbe. A példák nagy részét és magát a gondolkodás helyszíne témát egy kitűnő, valóban elgondolkodtató könyvből merítettem. Fredrick Harén: Gondolat.ébresztő! HVG Könyvek, Budapest, 2010. Személyes példával élve, életem egy részében remek gondolataim támadtak futás közben. Az iskola miért nem a gondolkodás helyszíne? Engedelmükkel nem számolom ki, hogy egy tanuló átlagosan hány évet, hónapot, hetet, napot, percet és másodpercet tölt el az iskolában. Gondolkodás nélkül? (tisztelet a kivételnek)