Az utóbbi két napot, legalábbis ezek egy jelentős részét egy-egy képzésen töltöttem. Az elsőn zömében külföldi kollégák vettek részt, akik kilenc különböző országból érkeztek hozzánk. A másik képzésen az ország több településéről jöttek el a pedagógusok, hogy a tanulás örökzöld témájában képezzék magukat. Mindkét műhelymunkára jellemző volt az egymástól tanulás, a tevékenység, no meg az alkotó légkör. A tanulásról, a gondolkodásról és a kreativitásról nem is beszélve. Mindkét helyen jó azt éreztem, bár az egyiken a munkanyelv az angol volt, hogy pillanatok alatt meg lehet találni azt a közös hangot, ami lehetővé teszi azt, hogy hasznos és értelmes dolgot csináljunk. Eddig is biztos voltam benne, de két nap elteltével még inkább meggyőződésemmé vált, hogy a pedagógiának van egy közös nyelve. Ez számomra az attitűdök, elsősorban az érzelem, az akarat, a nyitottság, a kíváncsiság, az alkotás és a fantázia világa.
Vilikém! Az, hogy a pedagógiának van egy közös nyelve, sokféleképpen érthető. Te nyilván az egyik értelemben használtad, egyfajta átvitt értelemben, s valójában nem is a nyelvről van benne szó, hanem egy közös gondolatiságról, valamifajta fókuszról. Már e tekintetben is vitatkozhatnánk, hogy az affektivitás, a nyitottság, s mindaz, amit írtál, valóban egy "közös nyelv" (közös szemléletmód), vagy sem, én úgy látom, hogy ez nem egyértelmű. Például magam sem ezeket emelném ki, ha az egész nagy pedagógiát átfogó közös lényeget keresném (valószínűleg a pedagógia társadalmi funkciói körül kutakodnék, és a társadalmi szelekcióban betöltött funkcióját venném szemügyre), de valójában nem ezt akarom felvetni. Érdekesebb számomra, hogy van még két értelme (legalább) a pedagógia "közös nyelve" kifejezésnek. Az egyik az, hogy van egy közös fogalom- és szóhasználat, egy közös terminológiai rendszer. Na, hát az nincs neki. Még a fizikának sincs, nemhogy egy ilyen "társadalomtudománynak". A harmadik értelme a kifejezésnek logikai, és úgy kellene értenünk, hogy létezik egy szimbolikus logikai értelemben vett első fokú nyelv, ami valójában a pedagógia tudományos "teste". Na természetesen ez sincs. Talán nem is lesz. Egyébként ez utóbbi értelemben különösen egy praktikus gyakorlati tevékenységrendszernek egyébként sincs nyelve, a pedagógia tudományának sem, legfeljebb egy paradigmájának, elméletének, de ilyet sem találsz. Vagyis még a te értelmezésed e szempontból a legtartalmasabb.
VálaszTörlés