Futball forever!!

Nemrégiben Salgótarjánban jártam egy rendezvényen, ahol előadást tartottam a kreatív iskoláról. Tudom, 2011-ben ez vakmerő vállalkozás, ám lelkesedésem csak fokozódott, amikor a megnyitón résztvettem. Gyönyörű dalt hallgattam, remekül koreografált táncot néztem végig és az elmesélt történet is nagyon tetszett. A katarzist azonban már akkor éreztem, amikor beléptem az iskola kapuján és a bejáratnál egy fantasztikus vitrin fogadott. Messziről megláttam a PSV Eidhoven színeit. Mondanom sem kell, egy Dzsudzsák-mez volt. Tekintettel arra, hogy a földkerekség egyik legnagyobb LABDARÚGÁS rajongója vagyok, melegség öntötte el a szívemet. Kissé lejjebb tévedt a tekintettem és a meznél lényegesen kisebb méretben egy igazi ereklyére bukkantam. Az 1980-as években, amikor egy-egy kettős rangadón 90 ezren (!) zsúfolódtunk össze a Népstadionban, meglepődve szembesültem azzal, hogy pár évvel korábban a salgótarjáni focicsapat (SBTC) milyen kitűnő eredményeket ért el a hazai bajnokságon. Kiderült, hogy az egyik egykori legenda ma abban az iskolában tanít, ahol én az előadásomat tartottam. Sajnos csak telefonon tudtam Vele beszélni, ám megköszöntem azt az élményt, amit a játékával a szurkolóknak nyújtott. Aprópó élmény! Ha már a futballnál vagyunk, sikerült átélnem 25 ezer szerencsés honfitársammal együtt a helyszínen a svédek elleni 2:1-es győzelmet a Puskás Stadionban. A győztes gól utáni közvetlen pillanatokat nehéz leírni. Azt át kell élni! Nem lehet megmérni azt a boldogságot, ami akkor, ott, abban pillanatban úrrá lett rajtunk. Felejthetetlen pillanat volt! Vajon a pedagógia képes ilyet produkálni? Hiszem, hogy igen! Ha összejövök a volt diákjaimmal egy-egy osztálytalálkozón, akkor csillogó szemmel mesélnek az élményeikről. Mintha a magyar-svéden lennénk! Régen rossz, ha a kovalens kötésről vagy a Mengyelejev-táblázatról beszélgetünk. Kalandok, tanáregyéniségek, humoros történetek, élmények kerülnek szóba. Az öregdiákok egymás szavába vágnak, a volt ofő pedig csendesen mosolyog a bajsza alatt. Nyertünk!