Esszéket javítok. Tudom, hogy egyetemi oktatóként így január elején a vizsgaidőszak dübörgésében ebben semmi egetverő sincsen. Ám én ezt még a 26. esszé javítása, véleményezése és értékelése után is élvezem. Nem vagyok mazochista, ez áll talán a legtávolabb tőlem. Az esszé megírását alapvetően a gondolkodás egyik csúcsának tartom. Mi lehet ennek az oka? Tudatosan, akár nevezhetnénk ezt galád módnak a feladat nem egy meghatározott téma bővebb kifejtése. Tapasztalatom szerint egy megadott téma kifejtése esetében az esszék jórészt (eltérő színvonalon) leíróak. Kis túlzással egy az egyben azt kapom vissza, ahogy az adott téma jeles szakemberei gondolkodnak. A minőségi leírás kétségkívül szakmailag és stilisztikailag szépen megfogalmazott mondatokban gazdag, a hivatkozások pontosak. Az ilyen dolgozat szinte arra inspirálja az embert, hogy minden további nélkül jelest adjon. Egy apró szépséghibája azért van ennek a történetnek, hogy meglátásom szerint ezek a dolgozatok nem esszék. nehéz ügy ez, éppen ezért levettem a polcról a Pedagógiai lexikont (1997-es kiadás) és megkerestem az esszé szócikket. Sajnálatos módon nem találtam meg. A Wikipédia Samuel Johnson meghatározását közli: "Az agy gondolatainak szabad folyása; egyetlen, nyers mű, s nem szabályszerű, rendezett alkotás." Nyilvánvaló, hogy a korábban említett leírások és az "agy gondolatainak szabad folyása" között van némi különbség. A gondolkodtatást szem előtt tartva, no meg az unalmas leírásokat elkerülve, a feladat egy nyitott, érdekes kérdés megválaszolása. A kurzus előadásai során vigyázok arra, bár őszintén megvallva alig bírok magammal, hogy (jó pedagógiai szokás szerint) ne válaszoljam meg a saját kérdésemet. A hallgatóknak kell egy általuk választott szempont alapján megválaszolni a kérdést. Ráadásul (galádság a négyzeten) a szempontválasztást meg is kell indokolniuk. Az összehasonlítás során (szerencsére) sokan eljutnak az elemző szintig. Ez már egy jelentős siker, különösen, ha az egyszerűbb leírásokra gondolunk. Ám meglátásom szerint ez még nem az egyéni gondolatmenetek világa, az "agy gondolatainak szabad folyásáról" nem is beszélve. Néhány hallgatóm (nem sokan) tétova próbálkozást tesz arra, hogy az összegzésre hivatkozva, "odapasszolja" az egyéni gondolatokat az esszében. Ám ne feledjük az esszé egésze az önálló gondolkodásért van! Rossz hírem van, ez nem azt jelenti, hogy nem kell egy esszé megírása előtt, a választott szempont alapján és a kérdés megválaszolása érdekében számos publikációt elolvasni. Ám az egyéni gondolatokat azok a felvételek, interjúk, filmrészletek és előadások is segítik, amelyek néha bizony enyhíthetik az olykor-olykor száraznak tűnő teóriák okozta fájdalmat. Valahogy így áll össze a kép. Az összegzéseket tekintve azonban van itt még egy csavar a történetben. A konklúziókat érdemes úgy megfogalmazni, hogy azok dilemmákat, kérdéseket, további megoldásra váró területeket vessenek fel. Egy esszé végén nem pont van, hanem kérdőjel. nem elhanyagolható tényező, hogy a kreatív, egyéni gondolatmenet és értelmezés az esszéjavítás szépségét erősíti. Most jut eszembe, jön a 27.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése