Gondolom, az Újév első napjai a nagy fogadalmak mellett, a tervezgetéssel, a rendszerezéssel, a régebbi dossziék, emailek és egyéb dokumentumok pakolászásával, csoportosításával telnek el. Ezt a kissé "hamupipőkés" tevékenységláncolatot még az első napok várakozásának izgalma sem enyhítheti. Szerencsére azonban a kupachegyek alatt néha kincsre is lel az emberfia, amin rendesen elcsodálkozik, jobb esetben alaposan elgondolkodik. Néhány idézet különösen üdítően hatott a rendrakás unalmas óráiban. Ráadásul komoly üzenetet hordoznak, akár az év egészére vonatkozóan, amolyan beharangozó gyanánt. Íme az első "gondolatébresztő" Walter Lippmanntól: "Amikor mindenki hasonlóan gondolkodik, akkor senki sem gondolkodik igazán." A pedagógia világa (a világ úgy általában) attól izgalmas és csodálatos, hogy sokan sokféleképppen gondolkodnak benne. Véleményem szerint (többek között) ettől vagyunk emberek (lásd homo sapiens sapiens). Lippmann eszmefuttatását folytatva, amennyiben mindenki hasonlóan gondolkodik, akkor bizony az említett izgalom és csodaérzet bizony elmarad. A gondolkodásmentes pedagógia sem az inspirációt, sem a motivációt nem erősíti. Márpedig mindkettő alapfeltétele a gondolkodásnak. Maradva az őskornál, a mammut elejtéséről lehet egyféleképpen gondolkodni, a vadászat múveletei standardizálhatók, sőt be lehet magolni az állat kihalásának évét is, ám a gyakorlatban ezzel nem sokra megyünk. Megkockáztatom az ősember még szomorúbb véget ért, hiszen a gondolkodásmentes vadászat során bizony a mammut is győzhetett. Egyszerűbben fogalmazva: Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest (példámnál maradva mammutot) estére? Mikor ezen jól elmerengtem, szemem elé került John Cage figyelemre méltó gondolatata: "Nem fér a fejembe, hogy az emberek miért félnek az új gondolatoktól. Én a régiektől rettegek." Természetesen egy új esztendő kezdetén még tele vagyunk az előző év "régi gondolataival". Ráadásul az év eleji pakolászás még abban is segít, hogy a régebbi gondolatok is előkerüljenek. Ezzel én sem jártam másképp. Kezem ügyébe került az 1903. évi 43 381.sz. min. rendelet az 1899. évi Gimnáziumi Tanterv Utasításai. (Megtalálható a Tantervelmélet forrásai 6. kötetében. OPI, 1985). Az Általános utasítások című fejezetben az alábbiakat olvastam: "A tanítás menetének részleges megállapítása csak az egyes tanártestületek kebelében történhetik, az iskola mindennapi tapasztalatainak és szükségleteinek körültekintő figyelmbe vételével. Az országos általános tantervtől csupán az irányadó szempontok, az elérendő célok kijelölése várható. Még a részletesebb felvilágosító utasítások is pusztán egy-egy mintát akarnak nyújtani a tudományszakok anyagának iskolai, módszeres csoportosítására és nem tartanak igényt, hogy a különböző intézetek helyi viszonyainak, a tanártestületek külön felfogásának határt szabjanak." Ezek után nem csoda, hogy a 2014. év elején villámgyorsan belefeledkeztem a rendelet szövegébe és hagytam a csudába a dossziékat, valamint az emaileket. Bár már ez a fenti idézet is meghatározhatja az idei év blogbejegyzéseit (egy jó antré mindig fontos), ám találtam még valamit, ami érdekes lehet: "Nem abból ítéljük meg a növekvő értelmességet, hogy a tankönyív szövegét szó szerint el tudja mondani; hanem abból, vajjon a kellő megbeszélés és megmagyarázás alapján szerzett ismeretet képes-e a tanuló a korának és fejlődése fokának megfelelő önállósággal szabadon előadni." Nesze neked törvény-tanterv-tankönyv háromszöge! A fentiek alapján izgalmas, reményeim szerint inspirációban és motivációban gazdag új esztendőnek nézünk elébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése