A A belsőépítészek, a mérnökök, az autógyártó szakemberek pontosan tudják, hogy a tervezőasztalon nagy dolgok dőlnek el. Az a cég, amelyik versenyképes akar maradni a piacon, szisztematikusan kezeli a változásokat, valamint többféle kreatív megoldásban gondolkodik. Ezek az ambiciózus célkitűzések azt is jelentik, hogy az innovációs programok tervezőasztala közös, a tervezés kooperatív munka eredménye. Mi a helyzet a pedagógiában? Némi optimizmussal tételezzük fel, hogy létezik tervezőasztal és a pedagógusok végiggondolják azt, hogy a következő napon mit, hogyan fognak tanítani az osztályteremben. A jelenetet könnyű elképzelni. A délutáni szakkörök, korrepetálások, dolgozatjavítások és a családi teendők után – eléggé fáradtan – leülnek az asztalhoz és megírják az óravázlatokat, néhány konkrét feladatot vagy dolgozatot is készítenek. Mindezt egymagukban teszik, némi kapaszkodót jelentenek számukra a tankönyv és a munkafüzetet, a pedagógiai tapasztalat, valamint a jól bevált módszerek és technikák. Természetesen ebben az esetben a legnagyobb hozzáadott értéke a pedagógus személyiségének van, ám még ez sem elég ahhoz, hogy tanulásközpontú tervezésről beszéljünk. Ne feledjük azt, hogy a tanításközpontú tervezésben a célok megfogalmazása erőteljesen a filozófiára épül, jellemző a tananyag primátusa és legtöbbször kellően részletes, fragmentált, tantárgyakra, leckékre és órákra lebontott formája. Nem véletlen, hiszen a tanításközpontú tervezés két alapkérdésre igyekszik a választ megadni: (i) Mit tanítsak? (ii) Hogyan fogom tanítani?
Az első kérdésre kényelmesen, rutinszerűen is válaszolhatunk: ami a tantervben vagy a tankönyvben benne van. Ne intézzük el egy egyszerű kézlegyintéssel ezt a választ és tegyük a „komolytalanságok szemetesvödrébe”! Megkockáztatom, hogy az oktatási rendszer „mélystruktúrájában” jelentős mértékben megtalálhatjuk ezt a tényezőt, sőt az osztálytermi gyakorlatot is meghatározza. A tananyag kiválasztásában és elrendezésében a hagyományok, a tantárgyak és a didaktika inerciája mellett jelentősek a tudományos és az oktatáspolitikai szempontok.
A tanulásközpontú tervezés nem a célok-tananyag-követelmények „háromszögében” gondolkodik. Tágabb megközelítésben maga a tanulásközpontú paradigma a tervezés-fejlesztés-értékelés egymásra építettségében ragadható meg. Nota bene, a tervezőasztal közös, a munka erőteljes tanári együttműködést igényel. A tervezés időigényesebb, ám lényegesen kreatívabb és szakmailag élménydúsabb folyamat, mint a tanításcentrikus tervezés esetében. Majdnem olyan, mint a belsőépítészek, a mérnökök és az autógyártó szakemberek esetében. Megkockáztatom, sokkal izgalmasabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése