Az elmúlt évtizedek pedagógiai és oktatáspolitikai diskurzusaiban a tartalom- és a kompetencia-alapú megközelítés került az előtérbe. Az utóbbi években egyre erőteljesebb a meggyőződésem, hogy létezik egy harmadik "paradigma", ami a tanulási motivációt helyezi az előtérbe. Különösen erős bennem a kutatói kíváncsiság, hétköznapi nyelven élénken foglalkoztat a dolog, főként akkor, amikor a tanulástudománnyal, a tantervelmélettel és a fejlesztő értékeléssel kapcsolatos újabb olvasmányaimat idézem fel. Egyre többen foglalkoznak az érzelmi-akarati tényezőkkel, a tanulási attitűdökkel és a motivációval. Meggyőződésem, ahhoz hogy közelebb kerüljünk ehhez a "világhoz", érdemes a tartalom- és a kompetencia-alapú megközelítés néhány jellemzőjét röviden felvázolni. A tartalom-alapú megközelítésnek két szintje van. Az első szint egy tudásában és tantárgyaiban erőteljesen fragmentált, diszciplináris pedagógia, amelyben a pedagógusok kérdései dominálnak, a tervezésben gyakran szembesülnek a tanárok a tantervi idő és a tér problematikájával. A tananyag kiválasztásában és elrendezésében a tudománynak, a tantárgyi inerciának és a taníthatósági szempontnak meghatározó szerepe van. A tanítási-tanulási folyamatok erőteljesen didaktikusak, a tantárgyak elrendezésében és óraszámában a tudományos diszciplínák jelentős erővel bírnak. A tanulás dominánsan a kognitív taxonómiák ismeret és megértés szintjén történik. Az alkalmazás és a magasabb rendű gondolkodási műveletek csak elvétve jelennek meg a tervezésben, a fejlesztésben és az értékelésben. Ugyanez vonatkozik az affektív (érzelmi-akarati) tényezőkre. Az attitűdök a tartalom-alapú megközelítés első szintjén a háttérbe szorulnak. A tartalom-alapú megközelítés második szintje a tanításközpontú paradigma progresszív vonalát képviseli. A tananyag tekintetében erőteljes integrációs törekvések mutatkoznak, a tudásátadás egyszerűségét egy magasabb szintű pedagógiai és módszertani kultúra váltja fel. Előtérbe kerül a tudás alkalmazása, a kompetenciák és a kulcsfogalmak strukturálása. Bizonyos esetekben a tanári együttműködés jelei is megmutatkoznak. A tartalom-alapú szemlélet második szintje már átvezet minket a kompetencia-alapúság világába. A kompetencia-alapú szemléletnek is két szintje van. Az első szint erőteljesen piaci, az oktatási folyamatokat gazdasági tényezők határozzák meg. A versenyképesség és a hatékonyság jegyében kiemelten kezelik azokat a kulcskompetenciákat, amelyek a munkaadók és a munkavállalók számára fontosak, meghatározóak. A problémamegoldás folyamata jelentősen algoritmizált, a kompetenciastruktúrákat kellő részletezettséggel bontják le. A tanulási-tanítási folyamat operacionalizált, valahol a tanításközpontú és a tanuláscentrikus paradigma határán járunk. A kompetencia-alapú megközelítés második szintjén egy teljesebb személyiségképpel találkozunk. A minőségi tudás már nem pusztán a gazdaság által meghatározott, előtérbe kerülnek például az életképességek. A tanulási folyamatban jelentős szerepet játszanak az érzelmi, akarati tényezők és az attitűdök. Ezek már átvezetnek minket a motiváció-alapú megközelítésbe, amely egyértelműen a tanulók tapasztalataira, aktivizálására, cselekedtetésére és kérdéseire épít. A tudástranszferben a kognitív és az affektív tényezők mellett megjelennek a kreativitás egyes elemei is. Motiváció-alapú megközelítés ante portas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése