A séfek titka

Bevallom őszintén, az éttermek világa mindig is vonzott. Többek között a hangulat, a kiszolgálás, a társaság, a kulináris élvezetekről nem is beszélve. Sokat gondolkodtam azon, mi történhet a kulisszák mögött. Milyen lehet a séfek világa? Abban régóta biztos vagyok, hogy számos pedagógiai üzenet rejtőzködik a konyhaművészetben. Elég csak arra gondolni, hogy a színes szakácskönyveknek micsoda reneszánsza van! Nyilvánvaló azonban, hogy a legjobb séfek nem ezekből az előírt receptekből főznek. Nem elhanyagolható tényező, hogy a pedagógiai receptkönyvekben alapvetően nem hiszek. A Hat sikeres módszer a hatékony kooperatív tanulásért kétségkívül vonzó cím, ám az ebből elkészített étel nagyon sokszor nem ugyanaz, mint, amit a szakácskönyv képei mutatnak. Valami nem stimmel! Hiába követik nyomon az előírt adagokat és az elkészítési útmutatót a pedagógusok, az étel gyakran fogyaszthatatlan. Mi lehet ennek az oka? Nem egészen költői a kérdés. Az egyik lehetséges válasz a séfek kreativitásában ragadható meg. Mózes Péter, kitűnő séf gondolatát érdemes ezügyben felidézni, amely szerint "a jó szakács kicsit költő, egy kicsit illuzionista, egy kicsit karmester, azaz a pillanatok művésze". A fenti idézet alapján könnyű ráismerni a pedagógusra. A "pillantok művésze" mögött a döntési képesség minősége húzódik meg. A pedagógusnak nagyon sok pillanatnyi döntést kell meghozni az osztályteremben, ráadásul a folyamatokat menedzselni is kell (lásd karmester). Kis túlzással gyors reagálású hadtestként kell, hogy működjön. Ám a kreatív pillanat titka nem a gyakorlásban rejlik. Jól bizonyítja ezt egy másik kitűnő séfünk, Széll Tamás 2012. januári interjúja, amelyben a riporteri kérdésre, mely szerint:  "Január eleje óta készült a versenyre. Ez azt jelenti, hogy mindennap elkészítette a öt és félórás versenyprogramot?" Válasz: "Nem, januárban a koncepciót és az apró elemeket találtuk ki, ez volt a kreatív rész." A kreatív pillanat egy eredeti ötlettel indul! Az eredetiség és az ötletgazdagság is abban segít, hogy olyan étel kerüljön az asztalra, amire felkapjuk a fejünket, rácsodálkozunk és sokáig emlékezünk rá. Nyilvánvaló, hogy a kreativitásban az eredeti ötlet szükséges, ám nem elégséges tényező. A folyamat ennél komplexebb. Ám a kreativitás pedagógiájában a kezdeti lépéseket (többek között) a séfektől lehet ellesni. A kreatív pillanat egyéni ízeket eredményez.