Közismert latin mondás: Genius loci. A hely szelleme. Az már talán kevésbé közismert, hogy Genius az egyén és egy-egy közösség, intézmény védőistensége volt. A genius loci valójában a nevezetes helyszínek szellemisége. Az oktatás nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy minden oktatási intézménynek van egy sajátos légköre, éthosza. Reményeim szerint napjainkban a Genius nem tétlenkedik és abban segíti a diákokat, a pedagógusokat, valamint az iskolavezetőket, hogy a genius loci erősödjön. A helyben meghozott pedagógiai döntéseknek ugyanis hatalmas erejük van! Képesek arra, hogy figyelembe vegyék a diákok érdeklődését és érdekeit. Képesek arra, hogy olyan pedagógusközösséget hozzanak létre, amely az innovációban komolyan hisz. És nem utolsó sorban a vezetők professzionalizmusa is értelmet nyer. A genius loci egyben azt is jelzi, hogy a helyi igényeknek, az iskola környezetének olyan hozzáadott értéke van, amely támogatja a tanulást, a gondolkodást és a "legendás hírű" kreativitást. Minő különbség van egy jól működő pedagógusközösség és egy adminisztratív tantestület között! Az iskola életét a diákokhoz és a helyhez szabják, amely lehetővé teszi azt is, hogy a genius locit mosoly, öröm és siker jellemezze. Meglátásom szerint a genius loci két alappillére a bizalom és az attitűd. Genius védőistensége a bizalmatlanság láttán legfeljebb megnézné az iskola homlokzatát. Döbbenten olvasná: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." Genius az iskola világában szerencsére ezen csak jóindulatúan mosolyog. Ugyan már! Ezek a régi rómaiak szinte mindent tudtak!
Ethosz, vagy éthosz?
VálaszTörlésVan olyan filozófiai nézet, mely az ethoszt és az éthoszt szétválasztja egymástól: "Az erkölcs és morál szavakat így szinonimaként használhatjuk és jelentésük az ethosznak felel meg, míg az elvont erkölcsiség vagy moralitás az éthoszt takarja, s kifejezi annak a cselekvésnek a minőségét, amely a jó iránti feltétlen elkötelezettséget foglalja magában." (Nyíri, 1988. 6-13. p.)
A jó iránti feltétlen elkötelezettség.Szerintem ez az alapja és vezérfonala /vagy kellene lennie? / a pedagógus-diák kapcsolatnak. Leegyszerűsítve egyik sincs a másik nélkül.Mármint tanár és diák.A kapcsolatuk igen egymásra utalt.Kellő tisztelet a pedagógusnak, és kellő "alázat" a szó jó értelmében a diák iránt, aki végül is a jövőnk záloga, ha tetszik , ha nem.
"(gör. ?gyermekvezető?): az Iliászban a paidagógosz (pl. Phoinix) oktató és nevelő. A klasszikus kori Athénben az a rabszolga, aki a gyermeket az isk.-ba vitte, figyelemmel kísérte az oktatást, majd hazavezette a gyermeket, és felügyelte annak otthoni felkészülését. A hellenizmus idején a paidagógosz feladatköre bővült: a rábízott fiúnak erkölcsi nevelőjévé is vált. A szót ezzel a jelentéssel vették át a rómaiak (lat. Paedagogus), s így került át a modern nyelvekbe is"
Farkas Zoltán Read more: http://www.kislexikon.hu/paidagogosz.html#ixzz2kqTnc2Gx
Kedves Vilmos. Gondolatébresztőnek küldöm ezt a bejegyzést és várom további irásaidat itt is.Öleléssel: Gajdos Ildi
Kedves Ildikó! Ezúton is köszönöm az észrevételt!
VálaszTörlés