Pedagógusok között gyakrabban, hallgatóim esetében (talán) ritkábban hallom azt a kifejezést: "Az ismeretek átadása." Mindig megüti a fülemet ez a kijelentés. Legtöbbször magabiztosság, kellő komolyság és tudományosság árad belőle. Első megközelítésben valami olyan elavult tudáskoncepció és tanulásfelfogás, amiről úgy gondolom, hogy érdemben érdemes szakmai diskurzust folytatni. Második megközelítésben az emberfia (némi érdeklődést mutatva a kifejezés irányába) naivan megkérdezi: Hogyan lehet 2012-ben az ismereteket átadni? Persze egy fogyasztói társadalomban rendkívül kényelmes álláspont az, hogy majd adott tárgy oktatója (nyilván ezért rendelkezik már egy vagy több diplomával) azért tanít, hogy "átadja az ismereteket". Úgy elképzeltem a magasztos pillanatot. A tanár odamegy a diákjához egy dobozzal (varázsdoboz?), amire ráírta, hogy az "ismeretek" és ünnepélyesen átadja. Ahogy a Holt költők társaság című film kezdődik. Meggyújtják a tudás lángját és körbeadják a gyertyákat. Kényelmes megoldás, ugyanakkor lehetetlen küldetés. Még ha lehetséges is (NO!) az "ismeretek átadása", ehhez akkor sem kell tanulni és gondolkodni. Elég csak reprodukálni és passzívan befogadni. A kreativitást felejtsük is el. Miért nem lehetséges 2012-ben az "ismeretek átadása"? Rubik Ernő egy mai interjújában az alábbiakat nyilatkozza: "A huszonegyedik században sokkal könnyebb eligazodni, az ember nagyon sok információhoz könnyebben jut hozzá." Mielőtt azonban arra gondolnánk, hogy az információszerzéssel kipipáltuk a választ, érdemes felidézni az interjú egy későbbi gondolatát: "Az ember nem úgy kezd el dolgozni, hogy megnézi miket csináltak, és megpróbálja ezeket összegyúrni valamivé. Elkezd gondolkozni, mire ad lehetőséget a technika, milyen igényeik fogalmazódtak meg a piacon a felhasználóknak és milyen igényeik lehetnek." Milyen igényt elégít ki az "ismeretek átadása":-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése