A tegnapi napon a XIII. KERÜLETI PEDAGÓGIAI NAPOK rendezvényén jártam, ahol a kreatív iskoláról tartottam egy előadást. Ebben semmi falrengető nincsen, ám nincs titok abban, hogy szívesen megyek Angyalföldre, hiszen egyrészt itt mindig nagyon sokan vannak, többszázas, lelkes tömeg előtt mindig jó előadást tartani. Másrészt itt a pedagógusszakma ritka nagy megbecsülésnek örvend. Az előadás előtt az ÉV PEDAGÓGUSA díjat adták át. Figyeltem az ünnepelteket és a közönséget egyaránt. Több évtizedes pedagógiai munka eredményeképpen, kissé meghatottan álltak ott a kollégák. Talán arra gondoltak, hogy mit is keresnek ott a rivaldafényben, hiszen ők a gyerekek közt érzik jól magukat. Aztán meghallották a közönség ünneplését, a kollégák hangos tapsát. Ennél torokszorítóbb pillanatot csak a díjátadás utáni gyermekműsornál éreztem, ahol a diákok varászlatos hangulatot teremtettek, énekeltek, táncoltak és önfeledten mosolyogtak. Mi volt a közös a pedagógusokban és a gyermekekben. A szemek csillogása!! Nehéz volt megszólalnom az előadás elején. Megéreztem, amit ezen a rendezvényen (több éve járok ide) oly sokszor. A PEDAGÓGIÁNAK EREJE VAN! Jó volt ott lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése