2012. május 24., csütörtök

A kompetencia cunami

Napjaink pedagógiájában két cunami tapasztalható. A kompetencia és a kooperatív cunami. Ez a bejegyzés az első cunamival foglalkozik. Amennyiben csak két évtizeddel korábban készült volna ez írás, (hol volt akkor még a blog?), akkor vélhetően szóba sem került volna a kompetencia. Talán előkerült volna a képességfejlesztés, a tanulás jelentősége, ám a diskurzus középpontjában még nagyítóval sem találhattuk volna meg a kompetenciákat. Sokan divatnak gondolják a kompetencia cunamit. Majd elmúlik, mint annyi minden más. Még többen úgy vélik, hogy az egyik órán átadják az ismereteket (lásd korábbi blogbejegyzésemet), aztán jöhet egy kis kompetenciafejlesztés. Úgy gondolom, hogy az egész életen át tartó tanulás paradigmájában meghatározóak azokat a kompetenciák, amelyek a műveltséghez, a munkavégzéshez és az életvezetéshez szükségesek. Ezeket nem nehéz listázni, elég csak az álláshirdetéseket elolvasni. Pedagógiai szempontból sokkal nehezebb ezeket a kompetenciákat strukturálni. A kompetencia általános szerkezetéből is kiderül, hogy három eleme van: tudás, képesség, attitűd. Egyszerűbben fogalmazva a kompetenciában benne van a tudás is. Kissé bonyolultabban a deklaratív és procedurális tudás egymásra építettsége a kompetenciafejlesztés egyik non plus ultrája. Ezt a koherenciát kétségtelen tény, hogy a "tanítás tudománya és művészete" is támogathatja, ám a kulcstényező a tanulók attitűdje. Nota bene a tanároké sem elhanyagolható tényező.Azon mostanában sokat gondolkodom, hogy "KOMPETENCIÁK ANTE PORTAS"  vagy "A KOMPETENCIÁK MÁR A SPÁJZBAN VANNAK". Az biztos, a cunami már itt van a nyakunkon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése