2014. február 8., szombat

Az autonóm iskola

Az autonóm iskola legnagyobb erénye a szabadság. Ez a szabadság azonban komoly felelősséggel jár együtt. Hogy fokozzam, a szabadsággal vissza is lehet élni. Talán enyhébb kifejezés, hogy a szabadsággal néhányan nem tudnak élni. Az autonómia (nem meglepő módon) az önálló döntéseket, a szakmai igényességet és a céltudatosságot helyezi az előtérbe. A tantervi, tanításmódszertani és tanulászervezési döntések egy szakma privilégumai. Napjainkban érdemes leszögezni, a tanárság egy professzió, nem betanított munka. A szakmai igényesség első megközelítésben a továbbképzések minőségének a függvénye. Ám nem pusztán erről van szó. A pedagógiai tudás megújítása kétségkívül dicséretes tevékenység, ám ez valójában a szemlélet, az akarat és az attitűd világa. Ebben a "varázslatos háromszögben" ne feledkezzünk meg az intézményvezetőkről sem. A decentralizált szabályozás egyik legnagyobb hozzáadott értéke az, hogy egyre több iskolavezető tanulta meg a vezetéselmélet és szervezetfejlesztés alapjait, figyelembe vette a helyi környezet igényeit, érzékenyen reagált a diákok és a pedagógusok szükségleteire. Valahol itt kezdődött a céltudatosság: Jó iskolát szeretnék csinálni! Együtt a szülőkkel, a tanárokkal és a gyerekkel. Mert ez a MI iskolánk! Nem elhanyagolható tényező, hogy Magyarországon az autonómia 1985-ben, az ún. "autonómia törvénnyel" vette kezdetét. Ám a startpisztoly a kísérleti programok elindításával, az 1978-as tanterv bevezetése után dördült el. Az autonómia a hazai oktatási rendszer egyik legnagyobb büszkesége! Több évtizedes folyamat eredménye. Nota bene, az autonóm iskola a jövő!