2014. október 7., kedd

A csend ereje 2

Ez most hosszabb és mélyebb volt. Az utolsó bejegyzésemet április 11-én írtam. 25 héttel és 5 nappal ezelőtt. Könnyű kiszámolni, az összesen 180 nap, 4320 óra. A csend erejéről utoljára január 22-én írtam. Nem hittem volna, hogy ennyi idő elteltével még egyszer erről a témáról fogok elmélkedni. 51 évesen (na jó, egy hónap és négy nap még hiányzik) a hollywoodi tündérmeséken már túl vagyok. Nem hiszem, hogy egy életpálya (ez most olyan trendi kifejezés) evolúciós folyamat. Az élettapasztalat (ez már jobb terminus technikus) gazdagodása mindennél többet ér. Már peddig ebből volt bőven. Valahogy ebben az évben, különösen az első felében, nem jöttek össze a dolgaim. A sorozatos kudarcok és megrázó pillanatok azt eredményezték, hogy elhallgattam. Néhány muszájírást kipréseltem magamból, ám sok mindenhez (bevallom őszintén) nem volt kedvem. Mielőtt azt hinnék az olvasók, hogy bánatomban éppen a kardomba dőlnék, szerencsére nem ez történt. Az organikusság jegyében (szerencsére) voltak bíztató pillanatok. Mindenekelőtt az, hogy volt néhány jó hangulatú futballmérkőzés, ahol együtt kiabáltam, énekeltem a fiammal. Nem elhanyagolható tényező, hogy ezzel párhuzamosan, amikor munkahelyet váltottam, a hallgatóimtól és a kollégáimtól nagyon sok pozitív visszajelzést, felejethetetlen üzenetet kaptam. Aztán megjártam Badent, Amszterdamot, Szovátát és Vantaat. Tartottam 24 előadást, 5 műhelymunkát és még egy nagy visszhangot kiváltó (jó értelemben) interjút is adtam a Juventus Rádió Budapesti Arcok műsorában. Néhány írásom is megjelent, az egyik egészen rangos külföldi kiadónál. Nem utolsó sorban rátaláltam a Twitterre (a Facebook sem rossz) és lelkesen használom. Követem a legrangosabb folyóiratokat, napilapokat, szakmai szervezeteket, no meg azokat a példaképeimet, akiket évek óta tanítok. Némi meglepetésemre közel 250 követőm is van. Sokat utazom tömegközlekedési járműveken, vonaton, csak azért, hogy olvassak, megosszak és megjegyzéseket írjak. Ma már tudom, a lélek építkezett, a test (köszönhetően 10 év futásának) jól bírta. Egyrészt tanulópénz volt, másrészt nem hiszek a véletlenekben. A kudarcokból tanulni lehet, a sikereket helyén kell kezelni. Érzem, hogy jó kis blogbejegyzések következnek. Maradok továbbra is a "Vass-háromszögnél." Együtt fogunk tanulni, közösen gondolkodni, még kreatívak is leszünk. Ehhez néha csend kell. Most írni, alkotni fogok. Jó kis korszak jön. Ez a bejegyzés szándékosan ennyire személyes. A csendnek ereje van, a tapasztalati tanulásnak értelme. Mint az organikus életpályának.