Így a szorgalmi időszak vége felé haladva, az emberfia (természetesen szombaton) teszi fel a pontot arra a képzeletbeli i betűre. Egyszerűbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy egy tantervelméleti "estis" kurzussal lezárja a félévet. A kollégáktól három egyszerű "dolgot" kértem a kurzus elején, nevezhetném ezt akár célkitűzéseknek is: együtt tanuljunk, közösen gondolkodjunk, néha még kreatívak is legyünk. A fenti "háromszög" megrajzolása érdekében két feladatot teljesítettek a kurzus résztvevői. Az egyik a curriculum webbing technikára alapozó strukturális tervező lap volt, amelynek keretén belül választott témakör és korosztály alapján kérdés-, téma-, tantárgyi-, tanulói és tanári tevékenységhálót kellett a kollégáknak tervezni. Némi meglepetésemre a csoportok egy része a kérdés- és a témahálót felcserélte. A curriculum webbing tervező technikában szándékosan a kérdéshálóval kezdenek. A pedagógusok visszajelzései alapján ez az egyik legnehezebb, ám legizgalmasabb feladat. Milyen a jó kérdés? Mindenekelőtt nyitott, valami olyasmi ahogyan az óvodások kérdeznek. Miért? Hogyan? Milyen? stb. Legyen az a kérdés érdeklődést felkeltő, tanulást támogató, nem utolsó sorban első olvasatra tegye kíváncsivá az embert. A kérdésekről pedagógiai szempontból jókat lehet vitatkozni, a jó kérdések kifejezetten élvezetes szakmai diskurzusra adnak lehetőséget. A kérdéskultúra a diákok és a pedagógusok számára egyaránt fontos. Néhány csoport megcserélte a sorrendet és a témakörhöz azonnal további témákat rendeltek. A tematikus hálós tervezéssel nincs olyan sok probléma (kivételt képez, ha leckéket sorolnak fel a kollégák), ám az azonnali, a pedagógiai reflexekből és gyakorlatból jövő sorrendcsere már érdekesebb volt. Különösen izgalmas volt, az egyik kolléganő válasza, arra a kérdésre, amikor azt próbáltam kideríteni, mi az oka annak, hogy rögtön a témák tervezésével és nem a kérdéshálóval kezdték a feladatot. "Így vagyunk huzalozva." Sokáig gondolkodtam a válaszon. Vajon mit jelent ez? :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése