2012. május 10., csütörtök

Edzői módszerek

Tegnap két spanyol csapat, az Atlético Madrid és az Athletic Bilbao játszott az Európa-liga döntőjében. Nem az eredmény az érdekes (a fanatikusok kedvéért a Madrid nyert 3-0-ra). Falcao varázslatos góljai és kreatív cselei sem képezik tárgyát ennek a blogbejegyzésnek. Számomra a legizgalmasabb események a döntőt megelőző, utolsó edzésen történtek. Természetesen pedagógiai szempontból. :-) Az egyik csapat edzője, mint mindig kőkemény, szigorú, erősen algoritmizált edzést vezetett a csapatának, játékosaival a hírek szerint sokat kiabált. Tekintélye megkérdőjelezhetetlen (még nemzetközi szinten is), eredményei (döntőbe jutott a csapata) önmagukért beszélnek. Csapatában a legkisebb lazaságot, fegyelmezetlenséget is keményen megbünteti. A pályán mindenki tudja a dolgát, pontosan betartják a taktikát. A játékosok még álmukból felkelve is tudják a begyakorolt figurákat, a táblára felrajzolt mozgásokat. A másik csapat edzője játékos foglalkozást vezetett. Beszállt a játékosok közé cicázni, sok volt a biztatás és a mosoly. Az edzés rövid volt és jó hangulatban telt el. Igyekezett oldani a döntő előtti feszültséget. Sőt! Az egyik kulcsjátékosával az edzés végén személyesen, megkockáztatom szinte barátilag is elbeszélgetett. Vajon melyik edző csapata nyerte meg a döntőt? Ki volt az az edző, aki boldogan emelte fel a kupát és önfeledten ünnepelt a csapatával a szurkolók előtt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése