Olvasom a rövidhírt: Szemerédi Endre, magyar matematikus tegnap az Oslói Egyetemen rendezett ünnepségen átvette az Abel-díjat. A díjat odaítélő bizottság elnöke, Ragni Piene professzor az alábbiakat hangsúlyozta: Szemerédi eredeti és újszerű megoldásaival forradalmasította a diszkrét matematikát. Tekintettel arra, hogy a diszkrét matematikához nem értek, figyelmemet sokkal inkább az eredetiség és az újszerű megoldások keltették fel. Gimnáziumi emlékeim alapján a matematika egy algoritmizált világ volt, a legendás hírű "Zöld Könyvben" a 4. oldalon a 6. feladat megoldása mindig -8 volt, ráadásul egyféleképpen. Az eredetiség és az újszerű megoldások csak nagy ritkán bukkantak fel a matematikában. Megkockáztatom, úgy általában a közoktatás nem nagyon igényli ezeket. Ha azt veszem, hogy az első díjat maga V. Harald norvég király adta át, nem utolsó sorban a díj értéke hatmillió norvég korona (235 millió forint), akkor egyértelmű, hogy az eredetiségnek és az újszerű megoldásoknak komoly értéke és megbecsültsége van a fejlett világban. Vajon mi a helyzet a hazai oktatásban? Mennyire becsülik meg az eredetiséget és az újszerű megoldásokat? A jelenlegi első osztályos kisiskolás tanulók majd mindegyik rendelkezik ezekkel a képességekkel. Évtizedek múltán hányan lesznek azok, akik az eredetiségük és az újszerű megoldásaik miatt sikeres életet élnek? Talán néhányan még az Abel-díjra is esélyesek lesznek. Gratulálok Szemerédi Endrének! Továbbra is hiszek az újszerűség és az eredeti megoldások erejében!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése