2016. augusztus 17., szerda

Az innováció jelentősége

Közel egy éve nem írtam blogbejegyzést. Ezt nem büszkeségből írom le, sokkal inkább szeretnám érzékeltetni, hogy komoly oka volt annak, hogy nem éreztem szükségét. Mi az oka annak, hogy most mégis kedvet kaptam hozzá? Könnyű lenne az új tanév közelgő kezdetére fogni. Az utóbbi évek tanévkezdései sajnálatos módon már nem a megújulásról, hanem a túlélésről szólnak. Nemrégiben a Facebookra feltettem egy örömteli hírt, amely szerint befejeztem Az innováció szerepe a tartalmi szabályozás szintjein című tanulmányomat. Meglepetésemre rengeteg komment érkezett, néha (kis túlzással) úgy éreztem magam, mintha egy szakmai vita is kibontakozóban lett volna. Ez némi lelkesedéssel töltött el, aminek az eredménye ez a blogbejegyzés. Sőt, annyira nekibuzdultam, hogy elhatároztam, hetente egy blogbejegyzést készítek az érdeklődök, no meg magam számára. Maradva azonban ennek a bejegyzésnek a tárgyánál, az innováció pedagógiai dimenzióiról érdekes módon koránt sincs annyi tudományos publikáció, népszerűsítő írás, mint a gazdasági vonatkozásokról. Szakmai körökben az egyik "legnagyobb hatású oktatáskutató közgazdász", Eric A. Hanushek elmélete a legnépszerűbb, aki összesítette a nemzetközi kompetenciavizsgálatok eredményeit, annak érdekében, hogy modellezze és számszerűsítse a sikeresen és nem sikeresen teljesítő oktatási rendszerek gazdasági következményeit. Meglátásom szerint ennek középpontjában azonban nem a sztenderdizált tesztalapú mérések állnak, hanem az innováció minősége. Érdekes, hogy ennek számszerűsítésére is mutatkoztak törekvések. Báthory Zoltán rendkívül forrásgazdag, igényes, kitűnő, 2001-ben megjelent könyvében (Maratoni reform) az 1990-es évek elején az innovációs aktivitást 20-25%-ra becsülte. Ennek, ahogy szellemesen nevezte, az "első innovációs hullámlökés" volt az oka.  Tekintettel arra, hogy az előzmények az 1970-es évekre nyúlnak vissza (első igazán nagy eredménye az 1985-ös autonómia-törvény volt), így nem meglepő, ha innovációs mozgalomként is nevezhetnénk az 1990-es évek megújulási törekvéseit. A mozgalomnak azonban van egy "temészetes kopása", az innováció egészének pedig egy alapjellemzője. Nevezetesen hullámvasútszerű, ciklikus folyamat, amelyre hullámhegyek és -völgyek egyaránt jellemzőek. Napjainkban az innováció legalább olyan szitokszónak számít, mint a kompetencia. Kár érte. Ugyanakkor a nemzetközi folyamatok, másrészt a hazai oktatási rendszer "innováció éhsége" a "második innovációs hullámlökést" eredményezheti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése