Merre tovább tantervelmélet?

Előre is elnézést kérek mindenkitől, kissé "mazochista" a bejegyzés címében feltett kérdés. Tantervelmélettel foglalkozni (két évtizede ezt teszem) manapság nem éppen "trendi" elfoglaltság. Számomra nem is az az izgalmas ebben az egészben, hanem a tantervelmélet fejlődéstörténete mögött meghúzódó folyamatok, megközelítések, nagy szavakkal paradigmaváltások. Nemrégiben két meghatározó tantervelméleti munka is a kezem ügyébe akadt. Az egyiket William F. Pinar, a University of British Columbia professzora írta What is Curriculum Theory? címmel. Hozzáteszem ez sem kevésbé mazochista kérdés, mint az enyém. A vancouveri professzor könyvének második kiadásában (2012) rögtön az elején kiemeli a tantervelmélet interdiszciplináris jellegét, aamelyben leginkább az a figyelemre méltó, hogy a humán- és társadalomtudományok, valamint a művészetek közös metszéspontjába a curriculumot mint "komplikált párbeszédet" helyezi. Meglátása szerint a párbeszéd eredője egyrészt az akadémikus tudás, másrészt az oktatási tapasztalat. Egyszerűbben fogalmazva az elmélet és a gyakorlat örökérvényű, kívánatos egyensúlyáról van szó. Ezt Pinar professzor a jelenleg zajló amerikai tantervi folyamatok aprópóján, könyvében elég kritikusan kezeli. Könyvének gondolatmenete és annak felépítése igen figyelmre méltó. Nevezetesen először azonosítja a problémahelyzetet, majd ezt követően regresszíven és progresszíven is megközelíti a jelen történéseit. Nem nehéz kitalálni, hogy a Múlt a Jelenben és a Jövő a Jelenben fejezetek számos olyan elemzést és következtetést tartalmaznak, amelyeket érdemes alaposabban tanulmányozni. Michael Stephen Schiro, a Boston College professzora Tantervelmélet című, 2013-ban megjelent könyvében (második kiadás) elsősorban a nevelésfilozófiák alapján, összehasonlító elemzést végez. A tantervelmélet négy fő ideológiáját (akadémikus, társadalmi hatékonyság, a tanulóközpontúság és a szociálkonstruktivista) elemzi azonos szempontok alapján. Néhány érdekesebb összehasonlító szempont, mint például a történelmi kontextus, a követelmények, a célok, a tudás, a tanulás, a tanuló, a tanítás és az értékelés lehetővé teszi azt, hogy Schiro alapos és minőségi munkát tegyen le az asztalra. A közel 9 oldalas irodalomjegyzék imponáló és kincsestára a tantervelméletről szóló kurrens publikációknak. Ám mindenekelőtt a tanterv-tanítás-iskola és a tanulás-tanítás-tudás háromszögek összefüggésrendszerének a vizsgálata jelenti a könyv legnagyobb értékét. A tantervelmélet folyamatait azonban nem lehet megérteni a fogalmak tudományos igényű használata nélkül. A "terminológiai zűrzavar" nem segíti az elemzéseket. Szebenyi Péter 12 évvel ezelőtt jó érzékkel és kitűnő színvonalon megalkotta a genetikus tanterv-tipológiát, amelyhez az alapot a fogalmak genezise jelentette. Szebenyi tanulmányának számomra egyik legérdekesebb okfejtése az amerikai tantervelmélet két irányzatának a megkülönböztetése. Nevezetesen a Franklin Bobbitt és Benjamin Bloom nevével fémjelzett, az "iparszervezés" logikájából kiinduló "tudományos tantervkészítés", valamint John Dewey "társadalomközpontú" irányzata. Az első felnőttközpontú felfogás, azaz a "sikeres felnőttek ismereteit és képességeit kell tudományos módszerekkel feltárni, leltárba venni és utána tantervbe foglalni". Dewey gyermekközpontú szemléletetének megfelelően a tanterv a gyermeki öntevékenységre épül, "nem az aktuális társadalom reprodukálását, hanem jobbítását (rekonstruálását) kívánta szolgálni". E két irányzat erőteljesen hatott a tantervelmélet további fejlődésére. Túl egyszerű konklúzió lenne a tanár- és tanításközpontú, valamint a tanuló- és tanuláscentrikus tantervi paradigmák megkülönböztetése, majd ezt követően összehasonlító elemzése. Mindkét paradigmát a technokrata, operacionalizált és a rugalmas, kreatív megközelítések felől is érdemes vizsgálni. Ebben a gondolatmenetben azonban adódik egy másik kérdés, Vörösmarty után szabadon: Ment-é a világ a tantervek által elébb? A tantervelmélet fejlődéstörténete, folyamatai, fogalmi differenciálódása mellett, úgy vélem, hogy ezt a kérdést is érdemes végiggondolni.