Csíkszentmihályi Mihály írásait régóta kedvelem. Az 1990-es évek végén legnagyobb örömömre sikerült hozzájutnom a Kreativitás című könyvéhez, és mint egy felbecsülhetetlen értékű kincset, úgy hoztam magammal haza a tengerentúli konferenciáról. A HarperCollins Kiadó jóvoltából a második kiadás (1997) került a bőröndömbe. Tekintettel arra, hogy nem vagyok fanatikus könyvgyűjtő, ezzel is maximálisan meg voltam elégedve. Őszintén megvallva nem könnyű olvasmány, ám cserébe a némi gyötrelemért és néhány átvirrasztott éjszakáért, a szerző gondolatmenete és az összefüggések rendszere igencsak elgondolkodtató. Az örömöm akkor fokozódott, amikor 2008-ban az Akadémiai Kiadó jóvoltából végre magyar nyelven is megjelent a nagyhatású mű. (Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás. A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája) Eltekintenék most nagyvonalúan attól, hogy költői kérdésként azt feszegessem, mi tartott a könyv megjelenése (1996) óta olyan sokáig, hogy a hazai olvasók is megismerhessék ezt a kitűnő munkát. Sokkal fontosabbnak tartom leszögezni, hogy Csíkszentmihályi a kreatív pillanton (lásd előző blogbejegyzésem) messze túllépve a folyamatot, a személyiséget és nem utolsó sorban a környezetet, no meg a kreativitás tartományait, ezek összefüggéseit tudományos igénnyel elemzi. Az alkotás áramlat-élménye első megközelítésben Csíkszentmihályi egyik legfontosabb üzenete. Ugyanakkor nem elhanyagolható tényező, hogy a magyar kiadás előszavában maga a szerző az alábbiakat fogalmazza meg: "De talán legfontosabb üzenete a könyvnek az, hogyan lehet mindennapi életünket úgy élni, hogy értelmesek, izgalmasak és termékenyek legyenek napjaink." A könyvben egy négyéves kutatási program eredményeképpen 91 interjú olvasható. Mindegyikben van egy-egy olyan gondolat, amely a fenti "legfontosabb üzenetet" egészíti ki. Számomra azonban a legtöbb kérdést felvető gondolat a 179. oldalon olvasható: "Egészen furcsa, hogy az iskolának - még a középiskolának is - milyen csekély hatása volt a kreatív emberek életére." Nem sokkal később, pár sorral odébb, enyhítvén az olvasó fájdalmát az iskola csekély hozzáadott értéke felett, Csíkszentmihályi néhány tanárszemélyiséget idéz fel, akinek jelentős szerep jutott az igazán "értelmes, izgalmas és termékeny napokkal" bíró, sikeres, kreatív emberek életében. Ám ismerjük a mondást: Egy fecske, nem csinál nyarat! Ez ebben az esetben is igaz. Mi lehet a teendő? "Hogy egy tizenéves érdeklődése fennmaradjon egy tárgy iránt, élveznie kell azt, amin dolgozik. Ha a tanár túlzottan megnehezíti a tanulás feladatát, a diák túl frusztrált és nyugtalan lesz ahhoz, hogy belemerüljön, és a feladatot önmagáért élvezze. ha a tanár túl könnyűvé teszi a tanulást, a diák unatkozni fog, és elveszti az érdeklődését." Valóban ilyen egyszerű?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése