Az előző hét slágergyanús témája a PISA-2012 vizsgálat eredményeinek a hazai és nemzetközi kihirdetése és az azt követő elemzése volt. Ezúttal nem foglalkoznék azzal, hogy hány ország oktatáspolitikusa látta igazolva tevékenységét és olvasta ki a saját igazát az adatokból. Hozzáteszem azért a késztetés erős, hiszen a labdát sok esetben jó magasra dobták. Ebben a blogbejegyzésben még a konkrét eredményekről (eredménytelenségről) sem ejtenék egy szót sem. Nyilvánvaló számomra, hogy az olvasóim úgy is tudják a legfontosabb adatokat, nevezetesen matematikából romlottak az eredményeink. A PISA-2012 vizsgálat a háttérváltozók tekintetében arra is rámutat, hogy az utóbbi évtized (megkockáztatom: évtizedek) nem sokat javított/ak a hazai közoktatási rendszer szegreciós hatásain. Kétségkívül ez nem pusztán oktatási problematika, kissé frázisszerűen fogalmazva "komplex kérdés". Bár egy "mérés nem csinál nyarat", még akkor is, ha megrengeti a világot, ám a társadalmi különbségek iskolai leképeződése és ennek szisztematikus javítása valóban több terület beavatkozását igényli. Meglátásom szerint azonban van egy olyan kardinális kérdés, amiről a hazai elemzések egy része hajlamos megfeledkezni, ugyanakkor a nemzetközi trendeket tekintve lényeges terület. Nevezetesen arról van szó, hogy "nemcsak a tizenötéveseké a világ". Hétköznapi hasonlattal élve: "A házat is az alapoktól kezdjük építeni." Amennyiben érzékelhetően szeretnénk javítani az eredményeinken, nem utolsó sorban a fent említett szegregációs hatás csökkentése a szándékunk, akkor a következetes, társadalmi és szakmai konszenzusra épülő, rendszerszintű beavatkozásainkat érdemes a kora gyermekkorral, valamint az iskola kezdőszakasznál elkezdeni. Egyszerűbben fogalmazva, a nagy dolgok ott dőlnek el. A kora gyermekkorral foglalkozó kutatások eredményei egyértelműen jelzik ennek a korszaknak a meghatározó szerepét a későbbi tanulási és gondolkodási folyamatok tekintetében. A támogatásokat és a lehetőségek megteremtését itt kellene elkezdeni. A bölcsődékben és az óvodákban a fejlődés érzékelhető, a kíváncsiság, az akarat, a játékosság, a nyitottság, a kérdezés, a pozitív attitűd (és még sorolhatnám) itt még megfigyelhető. Akik ezeken a helyeken nyitott szemmel járkálnak, könnyen rájöhetnek az ősi igazságra: Nemcsak a tizenötéveseké a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése