Sokan gondolják úgy, hogy az utóbbi két évtized a tantervelméletet, különös tekintettel a tartalmi-tantervi szabályozást a tartalom- és a kompetencia-alapú paradigmával kapcsolatos (többé-kevésbé) szakmai vitái jellemezték. Erről számos publikáció olvasható magyar és angol nyelven, nagyon sok konferencia, műhelymunka és kerekasztal-beszélgetés témája merült ki a két paradigma "antagonisztikus küzdelmében". A tartalom-alapú paradigma első, kissé felületes megközelítésben egyenlő a korábbi blogbejegyzésemben írt tananyagközpontúsággal. Ennél azonban (szerencsére) többről van szó. Egyrészt a tantervi tartalom nem egyenlő a tananyag tételes felsorolásával, hanem annál lényegesen összetettebb, tantárgyközibb kategória. Ennek számos példáját lehet olvasni a kereszttantervi és a műveltségi területi tartalmakban. Másrészt a tantervi tartalom a fejlesztés eszköze, flexibilitása alapvető követelmény a tantervfejlesztőkkel szemben. A "kompetencia-cunami" korában érdemes felfigyelni arra, hogy a tervezésben, a fejlesztésben és az értékelésben alapvető célkitűzés az egész életen át tartó tanulás támogatása. Nem képeznek kivételt ez alól a kulcskompetenciák sem. Ezeket úgy gondolom, hogy sokan ismerik. Ám érdemes felfigyelni olyan kompetenciaterületekre is, amelyek horizontálisan jelennek meg egy-egy tantervben. Jelesül a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás, a kreativitás és a döntéshozatal. Úgy gondolom ezek a területek a kulcskompetenciákkal együtt erősítik a kompetencia-alapú tantervi paradigmának azt a nemes célkitűzését, ami az LLL támogatása mellett egy teljesebb (nem pusztán a piaci igényeket kiszolgáló) személyiség fejlesztésében mutatkozik meg. Természetesen a tánc, a sport, a dráma, a zene, a rajz (még sorolhatnám) területén még vannak teendők. Mindkét paradigmában az a közös, hogy komoly problémaként merültek fel (legyünk optimisták) a tanulási attitűdök, az érzelmi-akarati tényezők. Máris a motiváció-alapú tantervi paradigma "előszobájában" vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése