Készülök a következő félévre. Tudom, hogy ebben semmi falrengető nincsen, hiszen a felsőoktatásban dolgozók a vizsgaidőszak fáradalmait jórészt hasonló tevékenységgel "pihenik" ki. Kezembe került Fináczy Ernő 1934-ben megjelent munkája, amelyben a XIX. századi neveléselméleteket tekintette át. Különösen az a rész keltette fel az érdeklődésemet, amelyben Herbart és Kármán Mór tantervi nézeteit hasonlította össze.Herbarttal kapcsolatban az alábbiakat írta: "Herbart tette tudatossá, hogy a tanterv nem nyers konglomerátum, hanem szerves alkotás, nem durván összehányt részek együttessége, nem kiklopszi építmény, melynek darabjai ragaszték nélkül halmozódnak egymásra, hanem minden ízében összeillő, egymásba fogózó, jól összeforrasztott művészi alkotás, melynek összessége talán csak sejteti az alkotó részeket, de amely a maga erejét, ellenálló képességét, összhangját éppen ezen részek szoros kapcsolatából meríti." Ennél szebben a tantervi konzisztenciáról talán még maga Homérosz sem írhatott volna szebben. A költészeten túl, a Nap alatt sincsen semmi új.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése