Közeli ismerőseim pontosan tudják, hogy nagyon szeretem a Tantervelmélet kurzusomat. Csak reménykedem benne, hogy a hallgatók is így vannak ezzel. :-) Tudom, hogy maga az elnevezés még riasztó is lehet a laikusok számára, ám a tantervi kutatások eredményei egyrészt gazdagítják a tudományos diszciplínát (tervezés, fejlesztés, értékelés, implementáció) másrészt az interdiszciplináris tendenciák is erősödnek. Ez utóbbi esetében gondoljunk csak a tantervelmélet és a tanulás tudománya vagy éppen az idegtudomány szoros kapcsolatára. A kurzustematika összeállítása során kezembe került Ballér Endre A tantervelmélet útjain (Válogatás négy évtized pedagógiai írásaiból) című, 2004-ben megjelent munkája. A művelődési anyag kiválasztása és elrendezése című, 1978-ban (!) megjelent írásában találtam egy érdekes tantervelméleti "tanmesét", ami számomra 2012-ben egyszerre volt izgalmas és hátborzongató. A történet lényegét továbbgondolva: Egyszer, valamikor nagyon régen éldegélt egy nemzetség. Egyetlen dologhoz értettek, a bogyógyűjtéshez. Ebben nagyon jól érezték magukat, szorgalmasan dolgoztak. Igen ám, de beköszöntött a jégkorszak, a bogyógyűjtőket az éhhalál fenyegette. Ráadásul megjelentek a kardfogú tigrisek, akik megtizedelték a legyengült bogyógyűjtőket. Néhány alternatív gondolkodó elment a Fővarázslóhoz és a Nagyvadászhoz és arra kérték őket, hogy álljanak élére a szükséges változásoknak. Úgy hírlett, hogy a szomszédos nemzetségek halakat tudnak fogni a folyóban, csapdát állítanak a vadlovaknak és még a vérszomjas tigriseket is el tudják riasztani. Első körben a válasz elutasító volt: "Maradjunk bogyógyűjtők! Ahhoz értünk. Ezt szoktuk meg." Igen ám , de jött a jégkorszak újabb szakasza. Még kevesebb bogyó, még több tigris. Mielőtt kipusztult volna a bogyógyűjtő nemzetség, az elégedetlenek száma növekedett. Kiadtak egy módszertani kézikönyvet a kardfogú tigrisek elejtésének 50 sikeres technikája címmel, ami bestseller lett. Betréningezték a bogyógyűjtőket, akik még álmukból felkelve is fejből sorolták mind az 50 sikeres módszert. Egy apró mozzanatról elfeledkeztek. Véget ért a jégkorszak, a kardfogú tigrisek már eltűntek a környékről. A szomszédos nemzetségek messzehordó íjakat és nyilakat készítettek, lángnyelveket csiholtak. Miközben a bogyógyűjtők iskoláiban éveken át részletesen tanulták továbbra is a halfogás fortélyait, a csapdaállítást, no meg a tigrisek elijesztését. Szép történet, komoly tanulságokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése