2016. október 6., csütörtök

A pedagógiai rezgések

A rezgésekről - nagy valószínűséggel - a földrengések jutnak az eszünkbe. Közismert, hogy a szeizmográfok adatai a földrengések erősségét nagy megbízhatósággal képesek jelezni. Az már talán kevésbé közismert (nekem is utána kellett néznem: www.foldrenges.hu), hogy az első földrengés-megfigyelő berendezést egy Csang Heng nevű kínai tudós Kr. e. 132 körül készítette. Ezt követően a földrengéseket olyan eszközökkel mérték, mint például a kínai sárkány szájából kieső golyócska, a tálkából kiloccsanó folyadék, homokba rajzoló inga. Természetesen napjainkban már a digitális eszközök kerülnek az előtérbe. Tapasztalatom szerint a pedagógia gyakorlatában is előfordulnak rezgések. Ezek száma, nem kell hozzá nagy kockázati becslés, naponta több ezerre tehető. Feltételezésem szerint, nem lenne baj, ha a pedagógusokban is lenne egy-egy "szeizmográf". Gondolom, hogy nagyon sokan átéltünk olyan helyzeteket, amikor azt éreztük belépve egy-egy osztályba, hogy valami nem stimmel. A máskor megszokottól eltérően viselkednek a gyerekek, aminek millió egy oka lehet. Ez már az utolsó órájuk, előtte három dolgozatot írtak, elegük van már az iskolából. Az oktatás szó hallatán, talán még a világból is elmenekülnének. Sikerült az előző szünetben eljutniuk az ebédlőbe, ám az ebéd egész egyszerűen pocsék volt. Éhen maradtak. Ez bizony döntő tényező a tanulásukban. Egy-egy, az osztály egészét megrázó konfliktusról vagy akár az időjárási fronthatásokról ne is beszéljünk. Érdekes, hogy a rossz napot kifogó tanárok "szeizmográfja" ezekben az esetekben elég egyszerűen működik. Biztosan a diákok nem akarnak semmit csinálni, ezért találnak ki mindenfélét! Ez azonban némiképpen leegyszerűsítése a pedagógiai rezgések sokszínű világának. A legrosszabb típusa ennek a forgatókönyvnek, amikor már a diákok rezgései sem érdekelnek minket. Egész egyszerűen nem vesszük észre azokat a jeleket, amelyek minket figyelmeztetnek, hogy  földrengés közeledik (pesszimista megközelítés). Optimista megközelítésben, a pedagógiai rezgéseket rengeteg pedagógus érzékeli. A mérési eszközrendszer legalább olyan sokféle (a kínai sárkánytól a digitális eszközökig), mint a szeizmográfok esetében. Ám az ezt követő néhány perc döntőnek bizonyul az osztálytermi földrengések elkerülése érdekében. A rugalmasság és a nyitottság ebben az esetben aranyat érhet. A gazdag taktikai repertoár pedig egyenesen csodát tehet. A merevség és távolságtartás azonban végzetesnek is bizonyulhat. Bevallom őszintén, sokszor megtörtént az, hogy a pedagógiai rezgések miatt inkább játszottam, anekdotáztam, filmet vetítettem, amikor a "szeizmográfom" jelzett. megrázó élmény volt, amikor vizsgán derült ki, hogy az előző félévek során kitűnően teljesítő hallgatóm, családi problémák miatt nem tud szinte semmi. A jegyet nem írtam be, sőt a kötelező dokumentációt is arrébb toltam. "Pihend ki magad! Gyere vissza a jövő héten!" A pedagógiai rezgések világa az emberi tényezőket helyezi az előtérbe. Egyre nagyobb szükség van a "szeizmográfokra" az osztálytermekben. 

1 megjegyzés:

  1. minden oktatáspolitikai döntéshozónak kötelezővé tenném az elolvasását.. (még ha funkcionális analfabéták lennének, akkor is..)

    VálaszTörlés