Milyen egyszerűnek tűnik a képlet: Eredeti ötlet+kreatív személyiség=kreatív gondolkodás. Kétségtelen tény, hogy a fluencia (ötletgazdagság) egyik meghatározó alkotóeleme a Guilford-Torrance "páratlan páros" munkássága óta a kreativitásnak, ám ez csak "előszobája" a kreatív gondolkodásnak. Napjainkban bizony meg kell becsülni azokat a diákokat, hallgatókat, embereket stb., akiknek eredeti ötletük van és egy-egy kérdésünkre nem üveges tekintettel (leánykori nevén bambulás) néznek ránk. Komolyra fordítva a szót a fluencia (lásd a tegnapi blogbejegyzésben az intuitív gondolkodást) valóban lényeges eleme a kreatív gondolkodásnak. Denis Shekerjan, az Uncommon genius (Nem szokványos zsenik) szerzője így írt erről: "Lazuljunk el, hagyjuk szabadon kószálni gondolatainkat, nyíljunk meg a kívülről jövő hatások előtt, maradjunk rugalmasak és mulattassuk magunkat akár képtelennek tűnő elképzeléseinkkel és módszerekkel. Ez a kezdeti attitűd illik legjobban minden olyan projekthez, amelynek célja valami új létrehozása." Nem elhanyagolható tényező, hogy ez a "kezedeti attitűd" nem egyszerűen a produktum ("valami új létrehozása") miatt fontos, hanem a kreatív gondolkodási folyamat megértése szempontjából is lényeges elem. A képlet második fele, nevezetesen a kreatív személyiség talán még rejtélyesebb kategória, mint az eredeti ötlet. A kreatív személyiség nem egyszerűen ontja az eredeti ötleteket, hanem mérhetetlenül kíváncsi. Sőt! Ezt a kíváncsiságát valami csoda folytán, még a köz- és felsőoktatás sem képes "kiirtani", megmarad kíváncsi embernek. Mielőtt azonban hátradőlnénk kényelmesen a karosszékünkben, van egy rossz hírem. Az "egész életen át tartó kíváncsiság" valami hihetetlen akaraterővel párosul. A kreatív gondolkodás a fenti tulajdonságok mellett azt is feltételezi, hogy egy-egy területen, legyen az csillagászat, mikrobiológia, génsebészet, barlangászás, vízszerelés (a sor szabadon folytatható) igyekszik a kreatív személyiség elmélyülni, a dolgok mélyére ásni. (lásd tegnapi blogbejegyzésemben a lassú gondolkodást). A dolgokban történő elmélyülés valójában az az érdeklődési kör, Csíkszentmihályi kifejezésével élve tartomány (domain), amelyik elementáris erővel "bizgerál" minket. Még egy rossz hír: Belülről! Kétségkívül a környezet sokat segíthet ebben (lásd kreatív környezet, innovatív tanulási környezet stb.), ám legalább ennyit árthat is. Túlságosan triviális példa lenne az iskola, úgyhogy nem ebben az irányban folytatom. A kreatív gondolkodás valójában olyan problémamegoldás, amelyben a problémaérzékenység és a probléma meghatározása mellett a többféle megoldási lehetőségek végiggondolása adja az "ízét és a zamatát" a gondolkodásnak. Ám meglátásom szerint ennek (legalább) kétféle típusa van. Az egyik egy algoritmizált, rutinszerű, rengeteg gyakorlásra épülő problémamegoldás. Ha A1, akkor B2, majd C3, talált, süllyedt. Ismerjük ezt a régi játékot. Az az érdekes, hogy a gyerekek zöme úgy érkezik meg az iskolába, hogy az A1 után önfeledten a ZS8-ra ugranának. A mai napi utolsó rossz hírem, hogy pillanatok alatt szólnak nekik, hogy vissza kell lépniük a B2-re. Mi marad a korábban említett attitűdből? Hová lesz a kíváncsiság és az akarat? Úgy gondolom, hogy a kreatív gondolkodás nem épülhet egy algoritmizált lépéssorra, hiszen azzal éppen ellentétes. Valójában arról van szó, hogy az érdeklődési területek (tartományok) tudáselemeit, hogy tudjuk úgy összerakni, ahogy még senki más. Újat alkotunk, eredetit. Ez már egy bonyolultabb képlet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése